Az Olasz konyha! – 3.rész

 

Olaszországgal kapcsolatban gasztronómiai szempontból talán Toszkánától várjuk a legtöbbet. Hiszen a lankás domboldalakon álló udvarházakhoz fűződő regényekben a főhősök nagyon hamar egy olyan gaszrtokánaánban találják magukat, hogy soha többet nem kívánnak hazatéri, csak főzni, főzni és főzni.

A környék ételei általában hús alapú szószokkal gazdagított tészták és a kenyér alapú előételek, levesek. Sok étel készül nyúlból vagy kacsából. A környék jellemző étele a  Pappardelle alla Lepre (nyúlragus tészta), a Ribollita (fehérbabból, káposztából álló egytálétel, zsályával ízesítve), a Scottiglia di Cinghiale (vaddisznóból készült egytálétel), vagy a Bistecca alla Fiorentina (nyílt tűzön grillezett marhapecsenye). Desszertnek meg ott a cantuccini, amit vagy kávéba, vagy mazsolaborba mártogatva érdemes fogyasztani.

 

Az umbriai konyha előszeretettel használja a húsokat, a környéken található fekete szarvagombát és a vidék sajtjait. A helyi tészta, az ún. umbricelli mellett gyakran készítenek libamájas vagy babbal, illetve a szarvasgombával gazdagított ételeket.

A szicíliai konyha sokban eltér az olasz csizma konyhájától. A tésztaételek helyett itt főleg a zöldséges és a halas ételek kapnak helyet. A Caponata salátában is főszerephez jut a sziget egyik ajándéka, a padlizsán. Kedvelt helyi különlegesség az arancine, a sült rizsgombóc, amit sajttal vagy hússal töltenek. Ha tésztára vágyunk, érdemes kipróbálni a helyi pékeknél a sfincionét, amit általában pecorinóval és szardellával készítenek. Helyi specialitásnak számít még a babból készült leves (maccu), a szintén babból készült tészta, a panella. A húsok közül kedvelt a marhahús, a bárány és a kecske. A helyi borral, a marsalával sok esetben készítenek húsos egytálételeket. A halak közül a leggyakrabban a kardhal kerül terítékre, amit általában roston sütve kínálnak. A kisebb halakat sokszor marinálják.